Az egyik szolgáltató negyven községben nem ad a lakosoknak 120 literesnél kisebb kukásedényt. Pedig már egy három évvel ezelőtti ombudsmani megállapítás is azt tartalmazta, hogy nem teszi lehetővé az arányos díjfizetést, ha egy települési önkormányzat nem biztosít a 120 literes gyűjtőedénynél kisebbet a kevesebb hulladék elszállítását igénylő (pl. egyedülálló, a környezetre tudatosan vigyázó, életmódjukból, fogyasztási és vásárlási szokásaikból eredően is kevesebb hulladékot termelő) lakosoknak.

Szabó Máté emlékeztetett az Alkotmánybíróság egy határozatára, amelynek értelmében a hulladékdíj akkor felel meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságából fakadó követelménynek, ha igazodik – vagy legalább közelít – az elszállított szemét mennyiségéhez. Az állampolgári jogok biztosa ennek további, de egyáltalán nem mellékes hatására is rámutatott: az igényt meghaladó méretű kukásedény kötelező használata nem ösztönzi a lakosokat a hulladék szétválogatására, a szemét mennyiségének csökkentésére.

Kifogás érte azt a szabályt is, hogy akkor is meg kell fizetni a szemétszállítás díját, ha az ingatlan nem „termel” hulladékot – például azért, mert nem használják. A jogszabályok szerint a díjfizetési kötelezettség alól nem mentesülhet az, aki – bár az ingatlanát használja – a kötelező közszolgáltatást nem veszi igénybe. A jogalkotónak ezzel egyértelműen az volt a célja, hogy azokon a településeken, ahol biztosított a hulladék elszállítása, a tulajdonosok ezzel a szolgáltatással környezetvédelmi és egészségvédelmi okból is éljenek, és kötelezően fizessék annak díját.

Több panaszos azonban azt sérelmezte, hogy bár nem egész évben használja a tulajdonában lévő üdülőt vagy lakóingatlant, ezt a helyi önkormányzat nem veszi figyelembe, és teljes évre szóló díjat fizettet vele. Ezzel kapcsolatban az állampolgári jogok biztosa felidézett egy kormányrendeletet, amely kimondja, hogy üdülőingatlanok, illetve időlegesen használt ingatlanok esetében hónapokban vagy negyedévekben meghatározott úgynevezett „használati szezont” kell megállapítani, és ezt kell alapul venni a közszolgáltatási díj megállapításánál. Van, ahol így történik, de sok helyütt nincs szabályozva – ugyan az önkormányzatok kötelesek megalkotni a helyi hulladékszállítási rendeletet, ám ez a kötelezettség nem terjed ki a mentességek meghatározására. A szabályozás ilyen hiányossága az ombudsman szerint sérti a jogállamiság elvét, a jogbiztonság követelményét.

Sokan nehezményezték azt is, hogy a hulladékkezelést végző közszolgáltató cég az elmaradt díj beszedését, a tartozás behajtását egy követeléskezelő magánvállalkozásnak adta át. Ezzel kapcsolatban az ombudsman a törvényi előírásra figyelmeztetett: a díjhátralék és annak késedelmi kamata, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtható köztartozásnak minősülnek, a behajtást csakis az önkormányzat jegyzője kezdeményezheti. Ilyenkor az állampolgárt megilleti a jogorvoslat lehetősége is. Ám ha a behajtást egy magáncégre bízzák, a jogállamiság, a jogbiztonság mellett sérül a tisztességes eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jog is

Munkatársunktól