A 2004-2014 közötti időszakban az ország európai uniós pénzügyi mérlege nettó 8 ezer 88,9 milliárd forint volt, ami 10 ezer 679,9 milliárd forint kapott támogatás és 2 ezer 591 milliárd forint magyar hozzájárulás különbségéből adódott.
Magyarország a 2007-2013 közötti időszakban - több más EU tagországhoz hasonlóan - nem tudta teljesen egészében felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat - jegyzi meg az ÁSZ.
Magyarország hazai kiegészítő költségvetési forrásokkal kibővített 2007-2013 közötti pénzügyi fejlesztési kerete (tervezési árfolyamon) elérte a 11 ezer 908,2 milliárd forintot, ebből a vállalt hazai hozzájárulások mértéke 2 ezer 24,3 milliárd forintot (17 százalékot) tett ki. A Kohéziós Alapok forrásainak összege ebben az időszakban - a hazai költségvetési hozzájárulásokkal együtt - 8 ezer 204,9 milliárd forint (69 százalék) volt, ami a regionális fejlesztéseket, az elmaradott régiók fejlődését és a szociális felzárkóztatást szolgálta. Az uniós fejlesztési keret másik részét (30 százalékát) a vidékfejlesztésre szánt források és a közvetlen agrárpiaci támogatások alkották - összegezte tanulmányában az Állami Számvevőszék.
Az ismertetés kitér arra is, hogy a fejlesztési források felhasználása jelentős intézményi költségeket igényelt. Az állami költségvetés éves uniós-intézményi működési kiadásai 2003-2013 között évente 40-60 milliárd forint között mozogtak.
Az ÁSZ hangsúlyozza, hogy a gazdaságfejlesztési és regionális operatív programok munkahely-teremtési hatása jelentősen felülmúlta a várakozásokat és kiemelkedett a többi fejlesztési indikátor közül. A Nemzeti Stratégiai Referencia Keret forrásaiból mintegy 3 ezer 182,9 milliárd forintot, a teljes kifizetett összeg 76,7 százalékát fordították beruházásokra. A számvevők véleménye szerint nem tőke jellegű kifizetések túlsúlya jellemezte a képzésekre irányuló, egyúttal a társadalmi megújulással, valamint az államreformmal kapcsolatos programok, prioritások kifizetéseit.
A közszféra 72,2 százalékkal részesedett a teljesített kifizetésekből, ami 3 ezer milliárd forintnak felel meg. Négy operatív programnál, amelyek a társadalmi infrastruktúra fejlesztését és a környezetvédelmi beruházásokat támogatták, a közszféra részesedése a felhasználásból meghaladta a 85 százalékot is.
A hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását, a regionális különbségek csökkenését a fejlesztési források – a kiemelkedő kifizetési, felhasználási arányok ellenére –, csak részben enyhítették, de elősegítették több régió, így a dél-alföldi, az észak-alföldi, a dél-dunántúli és a nyugat-dunántúli lemaradásának csökkenését. Az 1 főre jutó GDP értékének változása tekintetében azonban két régiónál, az észak-magyarországi és a közép-dunántúli esetében tovább nőttek a területi fejlődésbeli különbségek.
A 2007-2013 közötti időszakban a hazai foglalkoztatási és a beruházási indikátorok időarányosan kedvező teljesülése, és a tagállamok között az egyik legnagyobb GDP-arányos támogatás-felhasználás (15,8%) mellett a magyar gazdaság növekedési teljesítménye 2013-ig nem volt kiemelkedő a 2004-ben csatlakozott kelet-európai tagállamokhoz képest. Az EU-támogatások nagysága nem bizonyult elégségesnek a növekedési pálya felgyorsításához.
A jelenleg még megvalósítás alatt álló projektekre fókuszáló széleskörű szervező tevékenység felgyorsítása – kiemelten a nagyobb és jelentősebb projektekre – és a kormányzati erőfeszítések esélyt adnak arra, hogy 2016-ban a közösségi támogatások végleges elszámolásakor ne vagy csak minimális mértékben legyen forrásvesztés
A tanulmány arra is rámutat, hogy az EU-támogatások nagysága Magyarország számára nem bizonyult elégségesnek a növekedési pálya felgyorsításához. Annak ellenére, hogy 2007 és 2013 között - az új tagállamok közül a GDP arányában legnagyobb, 15,8 százalékos támogatást használt fel a magyar gazdaság növekedési teljesítménye 2013-ig nem volt kiemelkedő a 2004-ben csatlakozott kelet-európai tagállamokhoz képest.
Munkatársunktól/MTI
